A láthatóság veszélyes
Láthatóságra vágyunk, miközben néha jobb lenne láthatatlannak lenni.
Ezzel a paradoxonnal találtam magamat szembe. Ahhoz, hogy ügyfeleid legyenek, hogy el tudd adni a termékedet láthatóvá kell válnod. Ott van a marketing, a brand, amihez a nevedet, az arcodat adod.
Amikor elérted a várt sikert, megismertek, jön egy váratlan helyzet, amire nem a legmegfelelőbben reagálsz. Hiszen emberből vagy.
Akkor jaj neked!
A médiában egyből elterjed, hogy mit tettél. Ezen nagyon elgondolkodtam.
Mindenki emberből van.
Reagál dolgokra. A kedvenc kijelentésemet egy prédikációban hallottam:
„A düh az csípőből jön.”
Viszont, ha ember leszel és egyszer dühös leszel, vagy arrogánsan reagálsz, jön a kritika és elterjed a híre.
Egyetlen elkövetett hibára jobban emlékeznek, mint ezer jócselekedetre.
Akkor mégis kell nekünk a láthatóság vagy jobb lenne szürke egérnek maradni?
A láthatósághoz bátorság kell és őszinteség.
Tudod, hányszor megütöttem már a bokámat az őszinteségem miatt? Sőt, volt egy eset, amikor az őszinte mondataimmal szúr valaki hátba. Abba is hagytam teljesen az írást egy időre.
A nagy kérdés az, hogy látható legyek-e vagy maradjak szürke kisegér?
Mert valójában, ha látható vagy, akkor fel kell venned egy álarcot. Vagy legyek egy igazi kakukktojás, aki láthatóan is képes őszinte maradni, akkor is, ha támadják? Mert az bizony fáj.
Akárhogy nézem jobbról-balról, a láthatóság veszélyes. Nagy bátorság kell hozzá, hogy ember maradhass, aki bizony hibázik. Hogy önmagad legyél, az a pancser, aki valójában te vagy.
Mit gondolsz erről? Érdemes ma még őszintének lenni a láthatóságban, vagy biztonságosabb az álarc?